Az Orbán-rendszer vége és ami utána várható

A Fidesz-rendszer repedezni kezdett – nemcsak politikai, hanem gazdasági és társadalmi szinten is. A Medián friss adatai alapján a Tisza Párt előnye már 15 százalékos, és ez a változás nemcsak számokban, hanem a hatalmi struktúra mélyében is visszaköszön. A szerző személyes elemzése és gondolatmenete nyíltan, szenvedélyesen és konkrét példákon keresztül mutatja be, miért látja elkerülhetetlennek az Orbán-rendszer bukását, és mire számít az azt követő korszakban. Boóc Péter írását változtatás nélkül közöljük.

Az Orbán rendszer vége és ami utána várható

Az Orbán-rendszer szerintem véget ér, és a deep state – azaz a kiépített gazdasági háttérhatalom – kártyavárként fog összezuhanni. Tavaly novemberben, amikor a Medián még „csak” 11 százalékos különbséget mért, azt írtam, hogy a végnapok három jele fog párhuzamosan megjelenni:
– Politikai brutalizálódás
– Gazdasági zuhanás
– Pánik a rendszer belső köreiben

Most, hogy már 15 százalék a Tisza előnye (Medián, 2025.06), ezek a jelek egyre látványosabban valóra válnak – és ami a legfontosabb: a rendszer elkezdte saját magát felfalni.

Nézzük sorban.

Politikailag a gépezet megbicsaklott. törökgáborelemez nagyon pontosan írta le Orbán gondolkodását: nem tartalmi, hanem formai problémát lát. Szerinte csak a kommunikáción kell csiszolni – egy kis digitális tuning, és újra megy minden. A baj csak az, hogy ez már rég nem PR-kérdés. A régóta tornyosuló rendszerprobléma egyre több ember számára válik nyilvánvalóvá. A társadalmi támogatás olvad, az elit szétesik, a belső mozgások gyorsulnak. A régi képlet – migránsozás, Brüsszel, háború-béke, rezsiharc – már nem működik. Az emberek átnéznek rajta. És ezt az a gépezet sem tudja kezelni, amely 14 éven át ezekre a reflexekre lett felépítve. Nevezhetjük Digitális Polgári Köröknek vagy Harcosok Klubjának – teljesen mindegy, mert ezek nem tartalmi válaszok. Dopeman esetében ráadásul még a formaiság is necces, tekintve, hogy 2017-ben még MSZP-színekben indult, 2014-ben pedig Orbán-fejszobrot rugdosott végig a városon. Nem segít, hogy közben Péter Magyar kihívóként épp most mozdul el a digitális harcos karakterből egy víziót felvázoló, európai értékek mellett elkötelezett politikus irányába.

Gazdaságilag – szigorúan adat alapon – kimutatható, hogy baj van. Az a két ország, amelyet sokáig lenéztünk – Románia és Lengyelország – évek óta jön felfelé, és mára szépen el is húztak mellettünk. A csatolt ábrákon jól látszik: a magyar bruttó átlagkeresetek 2019 óta egyre kevésbé vonzók (2022-ig még a régiós élmezőnyben voltunk), de mostanra nemhogy kiegyenlítődött a helyzet, hanem konkrétan átvették a vezetést. Ez nemcsak szimbolikus vereség, hanem életminőség-, vásárlóerő-, megtakarítás- és jövőkép-kérdés. A gazdasági növekedés leállt, a versenyképesség romlik, a beruházások leépülnek, és már nem lehet mindent az ukrán háborúra vagy Brüsszelre fogni. Az inflációs adatok is önmagukért beszélnek. És ez nem véletlen: egy ennyire korrupt rendszerben egyszerűen nem lehet fenntartható növekedést produkálni. A versenyt, a tudást, a hatékonyságot rég kiszorította a lojalitás, a pályázatírói képesség és a NER-kompatibilitás. Ez most már számszerűen is visszaüt.

Tölgyessy Péter – akit a legfontosabb politikai gondolkodók egyikének tartok – egy friss előadásában (Inga – belinkelem) azt mondta: a rendszer csúcsra ért, és innen már csak lefelé vezet az út, ráadásul egyre gyorsuló ütemben. A politikai szerkezet befagyott, a gazdaság pedig nem tudja alátámasztani egy új, virágzó korszak illúzióját sem. Így a választás egyre inkább népszavazássá válik arról, hogy Orbán menjen vagy maradjon.

A hatalom persze még mindig úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Mintha elég lenne újra elővenni a Békemenetet, kirakni pár „Háború vagy Béke” plakátot, és minden a régi mederben folyna tovább. De ez már nem ugyanaz a közönség. És nem ugyanaz a világ.

A leglátványosabb változás viszont a kulisszák mögött történik.

A rendszer belső szereplői pontosan érzik, hogy baj van. Egyre több kiszóló polgármester (Székesfehérvár, Kaba), egyre több félmondat, árulkodó gesztus, spontán vakargatás a Rogán- és Lázár-féle körökből. Arra számítok, hogy ez a jelenség erősödni fog, egyre többen vállalják majd, hogy nem értenek egyet a rendszerrel. A Fidesz belső struktúrája sosem volt szerves egész: ez mindig is alkukra, megfélemlítésre és pénzosztásra épülő szövetség volt. Ha ebből a három elem közül kettő kiesik – pénz és félelem –, akkor jön az önmentés.

És ez már most is zajlik. Úgy tűnik, aki csak teheti, menti a vagyonát, a családját, a jövőjét. A Tiborcz-féle „kiköltözünk az USA-ba tanulni” vagy a kis-Matolcsy-féle Dubaj-emigráció nem városi legenda, hanem stratégiai B-terv. De ez csak a jéghegy csúcsa. A középső és alsóbb szinteken nincs ekkora mozgástér – ott csak egy lehetőség marad: a vádalku. Ez lesz a következő hullám: „Sziasztok, én erről meg arról tudok, cserébe szeretnék szabadlábon maradni és a pénzem egy részét megtartani.” Ezt a mondatot még sokszor fogjuk hallani. És a legkisebbek? Ők fognak a leghangosabban köpködni, hogy „ők mindig is ellene voltak” és csak „utasításokat hajtottak végre”.

Szerintem a Fidesz mint párt frakciókra fog szakadni. Egy részük próbál majd új életet kezdeni valami „konzervatív centrum” fedőnév alatt, mások összeállnak a Mi Hazánkkal, megint mások külföldre mennek, vagy börtönbe. Különleges ügyészség alakul, amely a vagyonvisszaszerzésre koncentrál – és ha az új hatalom ügyes, ezt nem bosszúként, hanem jogállami korrekcióként kommunikálja, ami akár a zárolt EU-s pénzek felé is megnyithatja az utat. Számomra nagy kérdés, hogyan navigál majd Lázár – szerintem ő a magyar politikai élet „Kisujja” (Trónok Harca nagy cselszövő karaktere). Ha valaki túléli a Fidesz szétesését, akkor ő lesz az.

Ez persze nem holnap történik meg. De a jelek világosak. A történelmi fordulatok általában nem fokozatosan zajlanak, hanem hirtelen: sokáig nem történik semmi, aztán egyik napról a másikra minden megváltozik.

A Fidesz-rendszer ebbe az irányba tart. Felfalta a saját jövőjét. Nincs gazdasági tartaléka, nincs politikai újítóereje, nincs morális hitelessége. Csak egy kifulladt, önismétlő, paranoiás gépezet maradt – amiben már ők sem hisznek igazán. És ha ők nem hisznek benne – mi miért hinnénk?